Mostanában

Pár napig megint egyedülanyuka vagyok, mert F elutazott. Úgyhogy most anyukám van itt velünk.
Egyfelől szuper, főzünk, meg a fagyasztót is igyekszünk telepakolni félkész kajával, meg segít megcsinálni egy csomó mindent, amit tervezgettem az utóbbi időben.
Másfelől nehézkes, mert ő annak idején tök máshogy csinált mindent velem (meg a tesómmal), mint most én Micivel. Pl. az óra szerint etetett minket. Ha Mici nemrég evett, és sír, akkor azt mondja neki, hogy várjon még, mert nincs itt még az etetés ideje (közben lehet, hogy nem evett eleget, mert nem volt elég a tej). Vagy, ha sír,  - és evidens, hogy én nem tudom felvenni - akkor odamegy hozzá, nem veszi fel, hanem ott áll felette /mellette, és elmagyarázza neki, hogy nem kéne sírnia, mert minden rendben van. Esetleg a szájába dugja a cumit, és azt mondja, hogy inkább aludnia kéne. Nekem ez tök furcsa. Mondjuk legalább nem szól bele abba, hogy én hogyan csinálom, illetve ha megkérem, hogy úgy csinálja, ahogy én szeretném, pl. vegye fel, akkor megteszi.

A három hónapos beszámolóval adós vagyok, és képeket sem tudok feltenni, mert F elvitte a laptopomat, az ő gépéhez meg béna vagyok, mert Linux van rajta. De majd a hétvégén pótolom.