2010. március 18., csütörtök

Sikerült

... végre feltennem a 3 hónapos beszámolót. Képekkel. Diszkréten visszadátumoztam az adott napra.
Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

  1. Andreamárcius 19, 2010

    Szia Manner!

    Tudom, időd mint a tenger... :)))) MAgyarul semmi, mint nekem is.

    Szóval csak azt akartam írni, hogy nagyon csepp a lányod, és persze továbbra is érdekel, hogy hogy sikerült ilyen szép mennyiségű anyatejet elérnetek és első perctől tud-e szopizni a lányod, mert sajnos az enyémmel továbbra is gondjaink vannak. Azaz nem vele, hanem ez az egész szoptatás körüli hajcihő, már komolyan mondom, belefáradok, de persze én is a legjobbat szeretném neki adni, csak hiába fejek én - persze csak amikor odajutok, napjában kb. négyszer, de csak úgy, hogy állandóan van velem valaki aki segít, és ezáltal van erre időm - szóval hiába fejek én, ha ő nem akar ciciről szopni, és egyre inkább úgy érzem begyűrűzünk a tápszer és a cumisüveges táplálás világába. Ami nem lenne baj, csak éppen...Mégsem azt szeretném. :S A férjem volt annak idején olyan, hogy nem akart szopni, így az anyukája fejte neki állandóan neki, csak neki éppen 8 tejtestvére volt, mert annyi anyateje volt az édesanyjának, nekem meg...Valószínűleg az első két hét sikertelensége a szoptatásban rányomta a jegyét lelkiekben is erre az egészre, és nemhogy szép élmény nekünk, nekem a szoptatás, hanem sokszor ő is sír, és sokszor én is sírtam, most már nem, de nagyon nehéz türelmet erőltetnem magamra, mert abszolút nem eszik belőle, csak pár cseppet. Van hogy folyna a tej a szájába, kicsit kéne csak megszívnia - bimbóvédővel szopik csak első perctől - de mégsem teszi, megmakacsolja magát. Szóval ilyenkor nagyon nehéz és jön a tápszer. Hozzám is jár egy szoptatási tanácsadó, de már 1,5 hete volt utoljára, remélem jön ma és előrelépünk, mert felőröl ez a várakozás... :( Massziroztuk az arcocskáját, mert szopási renyhesége van/volt...ki tudja.

    A lányod pedig...Totál hasonlít két képen a lányomra. :))) De tényleg. Majd megutatom az enyémet is. Még ilyen rózsaszín pöttyös rugija is van, mint a Tiédnek. :) Tök édesek. :)))

    Na remélem menti az üzenetemet, megyek, mert nemsokára etetés lesz...

    Tényleg, Te egy percig sem aggódtál amiatt a műtét körüli időkben, amikor külön voltatok, hogy lesz-e tejed, és fog-e tudni szopizni? Ő első perctől tudott szopni, ösztönösen? Vagy segítettek mellre tenni a kórházban? Nekem nem nagyon segítettek...sőt, ráhagyták a dolgot, mivel elsőre nem ment természetesen... :(

    Na várom a híreket!

    Puszi.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)