A második nap Mickó tiltakozott, és láthatóan rossz néven vette, amikor elmentünk és otthagytuk, de nem sírt, csak panaszos arcot vágott, és aztán már csak a hátát láttam, mert úgy ültették le az asztalhoz, háttal az ajtónak.
Utóbb az mondta a dadus, hogy nagyon jól érezte magát, és játszott a többiekkel. Szerintem itt is az van / lesz, mint a bölcsiben, hogy mivel ő a legkisebb, a picit nagyobbak anyáskodnak felette, szeretgetik, dédelgetik... Amikor megérkeztem - egyelőre csak két és fél órákat van, ebéd előtt hozom el, és amúgy már vagy ötvenen vártunk-kukucskáltunk a kertkapunál, amit persze nem pontosan fél 12-kor nyitottak - azt láttam, hogy egy kislány kézen fogja, és együtt indulnak be az épületbe. Nagyon édesek voltak, az egész csoport ott ült egy padon, babóka felragyogott és szinte repült felém.
Szerdán ugyanez lesz még, hogy 9-től fél 12-ig van, de csütörtökön már ott ebédel. És pénteken meg cezúra, mert - naná - sztrájk lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése