Úgy látszik, a reggeli tiltakozás kicsit általános, de ez nem lep meg, nyilván semelyik gyerek sem repes az ötlettől első körben, hogy mostantól mindennap oviba kell menni, sőt, ott kell maradni, pedig anya és apa elmennek. Olyan érdekes, hogy ma is látszott Micin, hogy nem örül, hogy ott kell maradnia, de teljesen racionálisan, bár kissé lemondóan mondta, hogy oké, megérti, hogy elmegyünk. Nagyon édes. Olyan kis felnőttes ilyenkor!
Amikor kiszaladtam a cumijáért, akkor épp jött nagyon bőgve befelé egy kisfiú, tök aranyos volt, látszott, hogy próbálná palástolni az elkeseredettségét, de kábé bömbölt, hogy elment az anyukája. Visszaterelgettem a csoportszobába, és Micinek mondtam, hogy "nézd ez a kisfiú mennyire szomorú, hogy elment az anyukája, vigasztald meg, hogy visszajön érte nemsokára". Volt is kedve meg nem is, de végül átadtuk M. néni kezébe.
Amikor mentem érte, mondták, hogy panaszkodott a szúnyogcsípésére, ami egyébként már száz éves, csak folyton vakarja, és ölben akart lenni. De amúgy az oviba menet, meg hazajövet végig dudorászott, valami új dalt. Este, amikor a nagyszülőkkel beszéltünk, azt mondta, hogy az ovi jó, és szeret oda járni. Mondjuk már hétfőn, az első nap után azt mondta a dédapjának, hogy "én már olyan nagylány vagyok, hogy oviba járok!" Szóval jó lesz ez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése