Három éve(s) #1

MICI HÁROM ÉVES! Hhhhhh.... Komolyan, rohan az idő.

[A napokban a kezembe került a naplóm (mármint az offline igazi naplóm, amit elég hébe-hóba vezetek, de a Mici születése körül pont elég sokat írtam bele), szóval elolvastam, amiket három éve írtam. Hát majdnem elbőgtem magam. Egy horror, még visszaolvasva is, és komolyan mondom, hogy nem tudom, hogy éltem túl az egészet... mármint lelkileg olyan rettenetesen megviselt, hogy tényleg nem tudom, hogy hogy volt erőm létezni... El tudjátok képzelni, hogy pár órásan a kezembe adták a gyerekemet, és aztán majdnem _három napig_ nem? És vajon ő emlékszik rá, hogy a kezdet kezdetén alig látott? És vajon felfogta, amilyen durva dolgokat mondtak a kórházban? Pár "tapintatos"  mondat ma is a fülemben cseng, ezek pl.: "Ez egy kis vakarék.", "Na te is jól kibabráltál anyáddal"... és még sorolhatnám. Sokszor eszembe jut az is, hogy miért nem kaptam meg vajon a "rendes" zárójelentést (a dokim elmesélte, hogy milyen hosszú lett miután részletesen leírt benne mindent, de amit végül kaptam, az csak egy rövidített verzió volt, egy olyan orvos jegyezte, aki nem volt ott, amikor operáltak, és láthatóan kijegyzetelte az eredetit). Valahogy akkor nem kérdeztem rá egy csomó miértre, eleve egy csomó mindenre rá lehetett / kellett volna kérdezni, de akkor egyszerűen le voltam bénulva, most meg már úgyis mindegy, ugye.]