Valamivel okosabban

Ma volt a nagy nap, mentem a kórházba, hogy megvizsgáljon az egyik főorvos, és állást foglaljon a placenta accreta-kérdésben, majd ennek fényében döntsenek a császár időpontjáról.
Hát, ahogy a cím is jelzi, nem egyértelmű a helyzet. Az van, hogy elvileg a lepényszövet és a méhfal között kell lennie egy bizonyos vastagságú, bizonyos szerkezetű rétegnek (erről olvastam is a sok netről letöltött orvosi cikkekben), namost ha ez nincs, vagy nem olyan, akkor gyanús a placenta accreta.
Először hasi UHval vizsgált az orvos, kedves ez a doki, csak inkább úgy magának magyarázgat az orra alatt, és alig érteni, mit mond, pedig igencsak érdekelt volna, de így csak foszlányok jutottak el hozzám. Ha néha kérdeztem, akkor elmondta újra, csak ugyanúgy az orra alatt. Na mindegy.
Először megnézték a gyereket, a combcsontja alapján a doki kapásból mondta, hogy a korához képest kicsi. De aztán a többi paraméterrel együtt nézve kiderült, hogy dehogyis, pont a korának megfelelő (biometria alapján 34+3nak mondták). Bambinaméretek:
BPD 91mm, OFD 108mm, HC 314 mm, AC 296mm, FL 62mm. Becsült súly - tádááámmmm - 2500 gramm! És a kis drágaság megfordult, most medencevégű fekvésben volt, fejjel felfelé.
Na, ezután következett a lepény. A doki ingatta a fejét, hogy milyen borzasztóan néz ki... (hála az égnek a lánykát szuperül ellátja, végül azt írta a lapra, hogy I-es fokozatban érett). Én megjegyeztem, hogy a miómáim is hasonlóak voltak, és azért nézték mindenféle egyébnek, erre persze az én dokim is bekapcsolódott, és röviden elmondta, hgy mennyi beavatkozáson estem át korábban - aztán nagy egyetértésben bólogattak, hogy bizony, ezek mind hajlamosítanak a placenta accretara. Ez nem volt újdonág, mert ugye beleástam magam a témába.
Viszonylag hosszasan nézegetett, hogy van-e ez a bizonyos réteg, vagy nincs, úgy tűnt, hogy nincs, egyszer még a placenta increta is elhagyta a száját (ez eggyel durvább forgatókönyv), aztán átváltott hüvelyi ultrahangra is. Na ezzel egy kicsit árnyalódott a kép, legalább egy helyen a lepény szélénél látható volt ez a bizonyos réteg. Kicsit letolt a doki, hogy miért mentem el előtte pisilni, teli hólyaggal jobban lehetne látni. (Azért mentem, mert senki nem mondta, hogy ne tegyem, és eléggé kellett). Megnézte még a méhszájat, tök zárt továbbra is, hurrá. Mondanom se kell, hogy én totál abban reménykedtem, hogy kiderül, hogy vaklárma, ez az egész accreta-ügy, úgyhogy a vizsgálat végére elszontyolodtam picit.
A gyanú maradt, a lapra végül az került, hogy: Placenta praevia centralis. Placenta accreta. (az utóbbit kérdőjellel kérte a doki, de az asszisztens nem figyelt, úgyhogy annak is pont lett a végén.) Készült néhány kép is, de kizárólag a lepényről, úgyhogy nem izgi.
Aztán még átküldtek CTG-re, úgyhogy megvolt az első ilyenünk is. Teljesen jó eredmények lettek, bár nehéz volt megtalálni a bambina szívhangját, 2 nővér is kudarcot vallott, végül a dokimnak sikerült - állítólag ehhez még kicsi a baba, túl sokat mozog meg ilyenek. Úgyhogy ezért végig oda kellett szorítanom ezt a kütyüt a hasamhoz. Tisztára lefáradt mindkét kezem a 30 perc alatt!

És akkor a konklúzió: nem hozzák még előrébb a császárt. A december 9-ét jelölték ki, de már november 30-án befektetnek. Az osztályvezető főorvos és a dokim a fejem fölött beszélték meg, hogy hány egység vért rendeljenek nekem aranytartalékba, meg milyen egyéb óvintézkedéseket tegyenek. Fincsi.
Számomra nem totál megnyugtató a helyzet, de kezdem megszokni, hogy semmi, soha nem totál megnyugtató. De a dokik legalább fel vannak készülve.