Tényleg gyorsan megy az idő :) már a 34. hetet is betöltöttük. Mai mérések szerint 65 kiló vagyok 97 centis derékbőséggel! Ez 11 kiló hízás, de állítólag egyáltalán nem látszik rajtam. A baba fejátmérője statisztikailag 89 mm, hossza 425 mm. Voltam dokinál pár napja, rendi volt, mert vetettünk egy pillantást az UHUval a lyányra, ugyan csak a fejátmérőt sikerült megnézni, mert elég hajszás nap volt és csomóan vártak odakint, azt 90 mm-re mondta. Jaj, kis drágaságom, tök kíváncsi vagyok már rá! Változatlanul fejjel van előre, pedig hát minden jel arra mutat, hogy nem ott fog kijönni, de azért méltányolom az igyekezetét :) remélem, ha már ott van, megsugdossa a lepénynek, hogy jól viselkedjék.
A héten egyébként olyan csuklásmeneteket eresztett meg ez a kis pocakmanó, hogy csak lestem. Hosszú percekig tikkelt néha a hasam, már rendesen röhögtem a végén. Megint volt egy értekezlet a munkahelyemen (az utolsó most egy jó darabig), úgy látszik ezeket szereti a bambina, mert borzasztó aktív volt, jött-ment, pakolt, bokszolt, hááát, ha valaki figyelte közben a hasamat, tuti jól szórakozott (hozzáteszem, én is).
Ja, és az egyik éjjel komolyan megviccelt. Hajnal fél 3 körül arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam, igazából nem is a görcs a jó szó, nem tudom, fájt, feszült, nyilallt a szeméremcsontom felé, meg hátra a derekamba, néha keményedett (persze, mert hancúrpannna épp táncmulatságot rendezett odabent), lényeg, hogy kezdtem komolyan elgondolkodni azon, hogy nem kéne-e bemenni a kórházba. Kétszer kimentem pisilni, meg bevettem egy magnéziumot, és tényleg kínlódtam, mert nem volt olyan pozíció, ami kényelmes lett volna. Ugyanakkor konkrétan olyan fáradt voltam, hogy gondolni se bírtam arra, hogy mentőt hívjak meg felöltözzek. Na ezzel meg is nyugtattam magam, hogy akkor nyilván nem lehet olyan komoly a helyzet, aztán bő másfél óra kínlódás után valahogy sikerült elaludnom. Nem tudom, ilyesmi lehet a jóslófájás? Mondjuk ugye be vagyok gyógyszerezve görcsoldóval, mint állat, szóval nem is tudom, hogy tud-e bármilyen fájásom lenni elvileg... Másnap beszéltem a dokival, aszondta, ha vérzés nincs, akkor nem kell vele foglalkozni. Ühümm, oké.
Ja, igen, a héten befejeztem végre egy munkát, hát nagy kő esett le a szívemről, hogy ez végre megvan - nem mintha nem várna rám egy másik... És mivel tudtam, hogy ez a héten meglesz, ezért megjutalmaztam magam egy hajvágással, ami már nagyon időszerű volt, mert terhesség ide vagy oda, nekem így is 2 centit nő havonta a hajam, ami rövid hajnál nem túl előnyös. A fodrász házhoz jött és elég jó kis hajat vágott így elsőre (nem ismertem korábban, tesóm új "szerzeménye").
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem irigylem az ilyen éjszakákat. Nekem olyan még nem volt, hogy a bébi miatt ne tudtam volna aludni. Olyan kis "anya kompatibilis". Ha én alszom, vagy nem érzem jól magamat, akkor csendben meghúzza magát. Meg se moccan. Ha jól vagyok, és jövök-megyek, akkor meg se áll:))))
VálaszTörlésA haj szerintem majd szülés után fog hullani. Addig kell élvezni a növését:))))
Jaj, tiszta nosztalgikus hangulatba kerültem, az enyémek is rengeteget csuklottak a hasamban, én meg dettó, csak ültem és röhögtem, szerintem ennek a feelingnek kijár a "legviccesebb terhességi tünet" cím, hogy csak ül az ember, és ugrál a hasa, és valaki csuklik benne, az nagyon kész :-)))
VálaszTörlésAmit a fájásról írtál, az olyasmi, mint egy jósló a leírásod alapján, de én is azt a vezérelvet követtem, hogy ha el tudok aludni, akkor nem szülök, hiába fáj. :-D
Már mindjárt itt lesz a csajszi, tarts ki! Amúgy meg a teóriám szerint az utolsó heteket az anyatermészet azért csinálta ilyen szenvedősre, hogy a nyűglődésünk elfeledtesse velünk a szüléstől való félelmet, én speciel kb a 38. hétre mindhárommal eljutottam arra a pontra, hogy most már leszarom hogyan, de jöjjön ki az a gyerek, mert megőrülök, hogy valahol mindig nyom, szúr, görcsöl, feszít, viszket, nem tudok aludni, cipőt kötni, segget törölni, gyereket emelgetni, és még sorolhatnám. :-)))
Mondjuk nekem a két kisebb nem akar kijönni at all, azon röhögtünk a párommal úgy a 41. héten, hogy a feje helyett majd egy kis táblácska fog megjelenni a szülőcsatornában, "Jó itten" -felirattal, és nem lesz hajlandó kibújni. :-D
na már megint regényt írtam, bocsi!
Szia Manner!
VálaszTörlésNa, mire megtaláltam, hogy hol tudok megjegyzést küldeni. :))) Szóval valami hasonló cipőben járok, mint Te és szerettem volna erről pár szót váltani Veled e-mailben, mert elég hosszú lenne az én történetem is, és Te vagy a neten eddig az egyetlen olyan személy, akivel erről a témáról személyesen is lehetne talán pár szót váltani. Gondolok itt a placenta previae-ra...
Megköszönném, ha valamilyen módon meg tudnál osztani velem egy mail címét, amire írhatnék.
Üdv: Andrea
Jómagam a 26. hétben vagyok, és sok krédésem lenne, hogy Te hogy éltél meg dolgokat. Tudom, kevés az időd, de hátha nekem már az is elég lenne.
Cézárimádó: nekem alapból is nagyon gyorsan nő a hajam, és most se lassult le:) bár az tény, hogy hullani kevésbé hullik... Kitartást Neked, lehe, hogy neked csak egyszer lesz ilyen éjszaka, de akkor igazából!!
VálaszTörlésChipie: hát igen, ezek az apró bosszúságok már majdnem mind nálam is megvannak!:) Mindig nagyon jól mulatok a kommentjeiden, úgyhogy ne fogd vissza magad! :)
Andrea, először is kitartás, még arrébb vándorolhat a lepény! Nem vagyok szakértő, de szívesen válaszolok, amire tudok, ide írj: manner_zKUKACyahoocom
édes-kínos-nyavalygós-várakozással teli utolsó hetek... :))))
VálaszTörlésa szülés után nekem először a csuklás a pocakomban hiányzott...
(küldtem meghívót Neked, szeretettel várlak)