Tegnapelőtt végképp elegem lett. Ugyanis a házidokinknak nincs rendelési ideje (vagyis van, de vagy ott van olyankor, vagy nem), és abszurd, hogy nem lehet elérni. Vasárnap belázasodtam újra, úgyhogy hétfőn mentem volna hozzá. Reggel odatelefonálok, no reply. Oké, biztos délutános. Odamegyek délután, a "rendelési időben" zárva a rendelő. Na itt fogyott el a cérna. Amúgy is volt vele több bajom, pl tavaly a mellgyulladást influenzának nézte, meg pl úgy szúr a fenekembe antibiotikumot, h meg se kérdi, allergiás vagyok-e rá (ja és a nonplusultra, hogy utána a kezembe nyom egy nyalókát, mert bátor voltam). Vicces koma, 2 méteres és koromfekete, és borzasztó elegáns öltönyben van mindig, és kb mindenkit ellát, ergo a rendelő tele van sztem olyanokkal, akiknek nincs biztosítása. Ja, vicces köszönőlevelek is vannak kiakasztva, hogy ha ő nem lenne, akkor az extracommunity emberek halottak lennének, kb ilyen szövegekkel, krikszkrakszbetűkkel. Hehe. Mondjuk legalább beutalt egy röntgenre, ez is valami (ami persze nem ott, és úgy volt, ahogy mondta, de ezen nem csodálkozom).
Szóval, pikpakk lecseréltük őt egy másik házidokira (akit a szomszéd neonatológus ajánlott), és tegnap be is kunyeráltam magam hozzá a lázra való hivatkozással - elvileg csak előjegyzésre lehetne menni. Na és ő végrevégre nem csak antibiotikumot írt fel, hanem extradurva hurutoldót is (ami szerintem alap lenne), meg ilyen bélflóra-helyreállítót (ami nem alap, de tök figyelmes!), meg immunerősítő vitaminkészítményt, és még vissza is hívott pár nap múlvára (nem mintha magamtól nem jutna eszembe ilyeneket szedni, debasszus ebben az országban nem ismerem a gyógyszereket, mittomén, hogyan kell kérni, milyen fajták vannak.. és amit recept nélkül lehet kapni, az mindig gyengébb, mint amit az orvos ír fel...) Asszem hamarabb kellett volna meglépni ezt a cserét, na mindegy.
Ennek megfelelően hétfőn és ma F vitte Micit a bölcsibe, hát nekem így is sajog a szívem, h nem én búcsúzkodom tőle ott, nem én látom, hogy elfancsalodik-e.... De úgy tűnik, jól érzi magát, persze nem örül, amikor otthagyjuk, de nem kesereg, főleg nem ordít végig... A maira kíváncsi leszek, h mit mondanak a dadusok, F azt mondta, hogy Mici szomorkodott, amikor elköszönt tőle.... Jaaahj kicsi épp ma tizenöthónapos tündérem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!
VálaszTörlésVégre nagy nehezen ráakadtam a friss bejegyzéseidre, ugyanis én valahol dec. 24. körül, a sírnivalóan szép számnál leragadtam és csak vártam és vártam az új friss bejegyzéseket Miciről meg Rólatok és hát nem volt. :))) Szóval béna voltam, nem mindig találom meg a blogokon a megfelelő helyet, de most már megvan. :)
Remélem már sokkal jobban vagy és végre kigyógyulsz ebből a nyavajából!! Kívánom.
Nekem attól sajog a szívem, hogy rájöttem, hogy amikor a szerpentiről - ami a dolgozóba visz - lenézek a nagy városi toronyra, ami mellett van a bölcsi, akkor akár láthatnék egy pontot, aki Mici, amint ott játszik.
VálaszTörlés@ Andrea: Nahát, de jó, hogy visszataláltál! Hogy van a kislányod? Köszi a jókívánságokat!
VálaszTörlés@F Ne is mondd! De legalább emiatt kevésbé bánom, hogy egyik ablakunkból se látszik a torony.
Szia Manner!
VálaszTörlésÖrülök én is, hogy visszataláltam. :) A kislányom? Hát egy csoda mókamiki! :))) 11 hónaposan már járt, most már 3 hete kiscipőben is kint totyog, igazi kisded, tipegő kis mókarudi. Már sokat kajláskodik, nagyon sokat nevet, imádja az ízeket, a finom kajákat, jól eszik, jól alszik, éjjel 10-11 órát, napközben egyszer 3 órát. Persze ha fogzik, vagy front van, akkor az alvási szokások változnak, akadoznak, és hosszú hónapokba telt, mire megoldást találtunk az addig igen fárasztó és hosszadalmas esti elaltatásra. MOst már 10 perc alatt megvan. :)
Szóval, édes kis csepp gyermek. Én még mindig valahol a múltban rekedtem, a gyermekágyas időszak gyötrelmei között, próbálom kiásni magamat a rossz emlékek közül. A terhesség alatt szedettek velem egy gyógyszert, ami miatt most már 14 hónapja sokizületi gyulladásom van, reumásoknak adott fájd.csill és gyull. csökk. gyógyszereket és hormonokat is kell szednem, mert ez a szer felborított nálam szinte midnent. Így fizikailag sokszor nullának érzem magam, de a remény hal meg utoljára, hogy egyszer rendejövök...
Most már követem tovább a blogodat. :)
Nahát, mennyire béna vagyok már, Andrea, ezt csak most vettem észre!! Jársz még errefelé? Remélem, jobban vagy már! Mea culpa, nem is csodálkozom, hogy a madár se jár erre, vagy kommentel, vagy mi.... óhh.
VálaszTörlés