A leányzó ezt azzal ünnepelte, hogy hihetetlen aktivitást produkált. De komolyan, néha meg sem áll, néha kb olyan, mintha kéményt mászna vagy spárgázna: baloldalamon is egy cuki kis talpacska, jobboldalamon is egy cuki kis talpacska.. kis drágaság! Odavagyok tőle! Egyik nap - hétvégén megint itthon volt a férjem, gondolom a bambina neki (is) produkálta magát - fekszünk az ágyban, és egyszer csak akkorát rúgott, hogy én is ugrottam egyet amúgy vízszintesen. Nem tudom, mibe trafált bele, de jól sikerült! A férjem már azt hitte, valami baj van.
Egyébként tök vicces, megfigyeltem, hogy reagál a hangokra. Szereti, ha beszélek, ha éneklek... olyankor sokszor mocorogni kezd. Apukája hangját is megismeri és szereti - tökre figyel, amikor a hasamhoz közelhajolva beszél hozzá, és néha mintha direkt reagálna is! Valamelyik nap azt mondta a gyereknek, hogy pöckölje orron, és megtette. Hát nem kicsit röhögtünk.Szerintem tudta, hogy mit csinál, nem véletlen volt. Máskor kétszer is meggondoljuk, mit kérjünk tőle!
Az okosoldal szerint a gyerek mostanság kb. 35 centi a fejétől a fenekéig. Ha nehezen is, de képes lenne önállóan lélegezni, ha most születne meg. És már szempillái is vannak!
Én meg nagyjából 7 kiló hízásnál tartok, a derekam 93-94 centi körül van (vacsi után, hehe). Szóval gyarapodunk szépen, így kettecskén... Íme a bizonyíték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése