Placenta praevia

A múlt heti UH-n a lepényt is megnézte persze a doki. Olyan tutin befészkelte magát, hogy a császár most már  nagyjából biztosnak látszik.

Placenta praevia (vagyis mélyen tapadó lepény) többféle van, van olyan, hogy csak mélyen tapad, de nem érinti a méhszájat, aztán olyan, amelyik érinti (p.p. marginalis), amelyik részben takarja (p.p. partialis), és végül olyan, amelyik teljes egészében takarja a méhszájat (placenta praevia totalis vagy centralis). Namost az enyém az a legutolsó fajta, ami azt jelenti, hogy a teljes belső méhszájat lepényszövet fedi. Mivel kezdettől fogva ilyen volt, a lepény közepe alatt volt a méhszáj, igazából nem volt komoly esély arra, hogy elmozdul.

A többi típusnál lényegesen komolyabb esély van arra, hogy a lepény a terhesség előre haladtával  "feljebb vándorol" - ez valójában persze optikai csalódás, nem a lepény mozog, hanem a méh nő. Mondjuk a 12. héten még a méhszáj közelében lévő lepény "eltávolodhat", vagy például a részben a méhszájat takaró "elvándorolhat" annyira, hogy már épp csak érinti. A 12. héten észlelt placenta praevia centralisnál azonban kevesebb, mint 10% annak az esélye, hogy eltávolodjon annyira, hogy már csak részben takarja a méhszájat a 32. ill a 36. hétre, ezáltal lehetővé tegye a természetes úton történő szülést. Mindezeket egy angol nyelvű tanulmányban olvastam, ha megtalálom újra, akkor belinkelem.

Gondolom nem kell magyarázni, hogy a méhszájat befedő lepény miért teszi szükségessé a császármetszést. Banálisan szólva, nincs kijárat. Sőt, azt hiszem ilyenkor nem is túl jó, ha beindul magától a szülés, mert a méhszáj tágulása rontja a lepény vérellátását, de ennek még utána kell olvasnom. Szóval jó eséllyel programozott császárra kerül sor az ilyen esetekben. Nem egy öröm, de evvan.