Körvonalazódik...

Tegnap voltam megint dokinál, UH és méhszájvizsgálat nem volt (amit nem bántam, minek kéne folyton piszkálni az embert), de kaptam beutalót III. trimeszteri laborvizsgálatokra, meg írt fel gyógyszert. Ami izgalmas volt, hogy most először volt szó arról, hogy mi lesz.
Nos, a doki azt mondta, hogy ha ez a placenta accreta-gyanú van, akkor a 38. hetet sem várják ki, mert a szakirodalom ajánlása szerint előrébb kell hozni a császárt. A gond az, hogy ennek az állapotnak sem a meglétét, sem a súlyosságát nem lehet egyértelműen megállapítani a szülés előtt, azt meg semmiképp nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog viselkedni a lepény a szüléskor. Amit lehet tenni, az a felkészülés az esetleges komplikáció(k)ra.

Szóval most az lesz, hogy a 35. héten megnéznek a kórházban ultrahanggal, a főorvosok megtanácskozzák a dolgot, és ha továbbra is fennáll a gyanú, akkor valószínűleg az utána következő héten megcsászároznak, jól rákészülve tapasztalt orvosokkal, vérrel meg mittoménmivel, amivel kell. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg vagyok nyugodva, mert dehogyis, de kezdem tudomásul venni, hogy nem sokat tehetek, csak reménykedhetek, hogy minden jól alakul.

Ennek a megbeszélésnek egyébként az is lehet az előzménye, hogy múltkor rákérdeztem a dokinál, hogy mi lesz, utána lehet-e járni jobban ennek a lepény-dolognak, egyáltalán mire számíthatok... A dokim meg, aki baromi jó fej, egyszerűen nem tudok rá mást mondani, erre fogta magát, és nekiállt szervezni, hogy megnyugtasson :)

[Ugyan az egyik bejegyzésben már belinkeltem, de akkor legyen itt egy rövid magyarázat: A placenta accreta a lepény rendellenes (túl erős vagy mély) tapadása. Az egyik legsúlyosabb terhességi / szülési komplikáció. Részleteket inkább nem írok, de aki nem bír a kiváncsiságával, az olvashat róla pl. itt meg itt (angol), továbbá  itt (magyar), itt meg beszámolók vannak szintén angolul. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek. Én szóltam.]