Megszervezem az életemet

... vagy legalábbis próbálom. Nemrég elkezdtem a Flylady programot. Eddig eléggé bejön.

Mindenféle jóságok

Hűűű, na kitaláltam, hogy mit szeretnék én jövő nyáron. Elmenni a tihanyi levendulafesztiválra! (Remélem, hallja az illetékes!!). Vagy egyefene, nem muszáj Tihany, lehet Provence is, vagy a Hvar-i levendulamezők, ahol a lánykérős nyaralásunk volt, lényeg a levendula. Ősidők óta nagy kedvencem.

Aztán még az is van, hogy tegnap kiderült, hogy milyen a tökéletes mell, és - nem minden büszkeség nélkül állapítottam meg, hogy - az enyém igen hasonlít. Igen, még szoptatás után is. Megjegyzem, már napokkal ezelőtt majdnem megírtam, hogy úgy tűnik, vége a szoptatásnak (volt kb 2 nap, amikor nem kérte a cicit). Az még megvan, hogy benyúlkál a pólómba, csekkolni, hogy megvan-e, és a vizsgálat eredményét általában hangosan bemondja (Otvanacicci!). De ma reggel megint odafészkelődőtt hozzám, és amikor láttam, hogy milyen mozdulattal rántja ki a szájából a cumit, már tudtam, mi fog következni... és lőn. Kétlem, hogy érdemese lenne a fáradságért, szerintem már csak pár csepp tej van, ha egyáltalán, de kérte a másikat is, azon is cuppogott kicsit, aztán nagy elégedetten megnézte F-fel a kukásautót.

Ja, és még az is van, hogy az egyik barátnőm annyira szépeket mondott rólam, hogy teljesen meghatódtam. Tök jó érzés néha a pozitív visszacsatolás, pláne olyasvalakitől, akit magunk is nagyra tartunk. És pláne olyankor, amikor nem érzi úgy az ember, hogy minden teljesen kerek :)

És - ez egy ilyen pár nap volt, ennyi minden jó történt tényleg! - még azt is akartam írni, hogy az egyik itteni barátunk bejelentette, hogy babát vár. Éppenséggel a hajdani szomszéd, a korombeli neonatológus. És érdekes, hogy talántalán eljutottam oda, hogy az ilyen híreknek tiszta szívvel tudok örülni, és nem mindig az jut az eszembe, hogy basszus, nekem miért nem lehet. Asszem ez nagy szó. Más örömének örülni. Nyilván a fájdalom és az emlék nem szűnik meg teljesen. És ha már, akkor az is ide tartozik, hogy annak a barátnőmnek meg megszületett a kisbabája, aki egy éve elvesztette a kisfiát... Szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy milyen jó, hogy már nem facsarodik össze szívem-lelkem a kismamák, pici csecsemők, a barátnőim "babátvárok" hírei, satöbbik miatt. Vagy legalábbis nem mindig. Hosszú volt az út idáig.

Mai

Hallom kukászautót. Mászik utcában van kukászautó. Bittoszan. Kukászautó ott man szeintem. Kukászbáci isz.

És ami nagy fles volt, megkérdeztem tőle másiknyelven, hogy hogy hívják a babáját. És rávágta, hogy Poti baba.

Mondja, mondja

Szegíc ana!
Egy, kettó, háom, négy, ot, hat, négy, ot.... :) (és tízig másiknyelven is megy). és beszámolva: Egy-kettttó-háááROMM!
Kiveszel.
Hát peesze!
Mégesszer.
Poti (Pötyi) baba
Apa fúr. Nem apa fúr. Más fúr.
KéeszéPEN!
Bojibon
Ócóc (a Maszat-könyvből a Hóchóc)
minikessz (a mini reggelizőkeksz)
Kocibuják (vagy ezt már írtam? Katicabogár :))
Ott a cici!! (igen, még mindig...)
Ez pijosz, ez kék ez szága (de tök random ám....)

és olyan vicces szavakat, mint robotgép, kukászaató, pószí (porszívó), ugájni (ugrálni)...

áhh, nem lehet mindent rögzíteni, rengeteg cukiság van :) Kukászautó jon ...hoz (saját nevét mondja), elviszi .... kakiját. :)

És ragoz, szuperül: anyának karja, megyünk apához, Kukába kidobjuk!stb. A hosszú monológok végénre olykor nyomatékul odabiggyeszti: IgeM! most kezdett önállóan spontán mondókákat meg dalokat mondani (éneklésnek még nem nevezném), látszik, h nem mindenhol van meg a teljes szöveg, de bemondja oda is, amit kb hall...

Tapasztalat, tapasztalat

.. hát az úgy volt, hogy a minap vettem három melltartót: egy púderkék csipkéset, egy szürkét és egy feketét (utóbbiak pamutosak), egy - mondjuk, hogy - fehérneműdiszkontban. Szükségem is volt rájuk, mert a szoptatás alatt elnyűvődött a többség, a szoptatás előttiek meg kicsik. Meg hát, eléggé, mondhatni röhejesen olcsók voltak. Mielőtt bárki bármit gondol, sietek hozzátenni, hogy nem akármi gagyikról van szó, mert oysho és h&m márkájúak. Ja, és utóbb azt is megnéztem: egyiket sem Kínában gyártották (hanem Európa különböző országaiban, na mindegy.) Na mármost, én sosem teszek ilyet, de az egyiket mosás nélkül felvettem, sőt egy egész napig viseltem is. Rohadt meleg nap volt, még este is bődült hőség és pára, és épp kimenőztük, ittunk, meg rohangásztam is Mici után egy sort, szóval dőlt rólam a víz. Na nem is húzom tovább, zuhanyzáskor mit látok? Hogy a melltartó teljes területe alatt a bőröm tiszta kiütés. Kicsit beszartam. Hát az tuti, hogy én az életben fel nem veszek többet soha semmit mosás nélkül!

Update: a kiütések múlnak - egyébként pont olyanok mint a babón a melegkiütések, de most már szerintem megmaradok. Csak valahogy az iszonyat furcsa, hogy csak ott vannak, ahol a melltartóval érintkezett a bőröm.

Gyors update

Ha már száz éve nem írtam hónapfordulós összegzést, most viszont még alig vagyunk túl a 21. hónapon, néhány aktualitás.
Mici kb. 10 kiló és 80 cm.
Lába 19-es.
Fogak: 9. (az egyesekés a négyesek vannak kinn, elég vicces, és az egyik alsó kettes).
3-as pelenkát hord.
Tápszer: déem bébiláv vagy Neolatte.
Még mindig szopik, igaz, már csak hébe-hóba, ha nyűgös,akkor gyakrabban.
Lassan fél éve jár bölcsibe, fél napra. Nagyon szereti.
Mozgás: jár, fut, próbál ugrálni, majdnem tud előre bukfencezni (kis segítséggel). Nyuszimotoron hajtja magát. Nem túl nagy csúszdára felmászik, lecsúszik. Hintán próbálja hajtani magát. Firkálgat, ügyesen lapoz, kézügyességet igénylő tevékenységekben nagyon fejlett, és nagyon kitartóan is próbálkozik.
Beszéd: erről az imént írtam, rengeteg szót tud, mondatokat mond, ragoz, kérdez és válaszol. Mondókákat, énekeket elkezd, kiegészít, befejez. Számol, legalább háromig, de pl a tizet is tudja és mondja a kilenc után. A szünetben gyakran emlegette a bölcsistársakat.
Veszedelmesen huncut. Pontosan látszik az, amikor érti és tudja, hogy mit várunk tőle, és gondolkodik, hogy engedelmeskedjen-e. Néha direkt "nem hallja", amikor szólok hozzá, szándékosan még csak a fejét se fordítja felém, hanem elmélyülten folytatja, amit csinál.
Szobatisztaság: ezzel egyelőre hadilábon állunk, volt néhány pisi bilibe, néha szól, ha rá akar ülni, volt pucéran, néha pisilt kellemetlen helyekre, tegnap például a párnámra, de nem erőltetek semmit, majd kialakul.
Evés: változatlanul nagyon válogatós, iszonyat keveset eszik, remélem, ha végre kinn lesz az összes foga, majd                                            beáll ez is, egyelőre erre kenem. Mire végeztem ezzel, már újabb 3 vagy 4 foga van abszolút az áttörés határán. Már kezdtem azt hinni, hogy nem lesznek kettes fogai (több ilyen esetről is hallottam, nem vicc), de most már látom, hogy lesznek /vannak.

Beszéd, beszéd, és és egyebek

Elkezdett beszélni a babó. Egyszerűen hihetetlen, tényleg olyan, mintha tegnap még csak (fél)szavak lettek volna, ma meg már mondatok, történetek. Mindent kommentál. Mindent ismétel. Van olyan, hogy látszik, hogy keresi az agyában az odavaló kifejezést, és pár másodperc csend után üdvözült arccal bemond valami olyat, amit soha korábban. Majdnem teljesen tisztán, tökéletesen érthetően. Én meg csak lesek.
És ami végképp elképesztő, hogy nem csak, hogy tud mondókákat, és dalokat, de néha át is költi őket, például a "Hinta palinta, hintázik dédi" (amúgy a nevét szoktuk beleénekelni). Vagy a mai: "Hóc, hóc, katona, ketten ülünk rajta". It's quite amazing.
Pár napja vagyunk újra itt, bölcsibe még nem ment, mert kicsit lerobbant indulás előtt, szóval arra számítok, hogy az idegen nyelvi környezet majd kissé visszaveti, pl. ma a játszótéren is magyarul akarta megvédeni az igazát (egy egyébként asszem román kislánnyal szemben), de ami még vicces, hogy angolul is szoktunk neki énekelni ezt-azt és egyszercsak kérte az egyik dalt, így: dujunó, dujunó (lásd még: Do you know the muffin man?). Szóval a végén még három nyelvű lesz a gyerek.
Kedvenc mondatai mostanság:
Szegíc anya.
Ott bibi.
Apa, anya, Emma, mama, papa, dédi, mindenki.
Lepula lepulő kojbe.
Legcukibban mondott szavak:
szábájó (szájába)
bojágok (bogarak)
Én meg tök kész vagyok tőle, de olyan szinten, hogy ezt elképzelni se tudtam volna korábban. Legszívesebben egész nap dögönyözném. Ha látja, hogy fáradt vagyok, odajön és cirógat. Olvadok.

Ja, és ma volt egy jelenet (hajjaj, dackorszak, és nemnemnemnemNEMM! kezdődik...). Kiköpte a virslit, és mikor azt mondtam neki, hogy ez csúnya volt, vegye fel, adja oda, és jött a nemnemnem, akkor először szép szóval elmagyaráztam, hogy ezt nem szabad, ha anya kér valamit, azt komolyan kell venni, vegye fel a virslit, és ez nem hatott, akkor mondtam, hogy jön a büntetés. Nagy hirtelenjében azt találtam ki, hogy visszaültetem az etetőszékbe és becsatolom, akkor már látszott, hogy egy kicsit megszeppent, és amikor elmagyaráztam neki, hogy most azért van büntetésben, mert nem akarta felvenni a virslit, akkor sírásra görbült a szája, és elkezdett szipogni, hát annyira cuki volt, hogy haraptam a számat, hogy ne röhögjek, és nagyon türtőztetnem kellett magamat, hogy ne kapjam ki azonnal a székből. Megértette, hogy haragszom, és hogy valami rosszat csinált és éktelen sírásban tört ki. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, anya ettől még szereti, és megkérdeztem, hogy ugye most már sajnálja, hogy nem vette fel a virslit elsőre. Sajnálta, bólintott, és akkor megkérdeztem, hogy ha most kiveszem a székből, akkor felveszi-e. Megígérte. Kivettem, felvette, odaadta. Én meg összevissza pusziltam. Azt az arcot, a sírás előtt, szerintem soha nem fogom elfelejteni.

Mondatok

Nyuszimanó elkezdett pár napja mondatokat mondani. Ilyeneket:

Lámpa. Ott isz.

Baba szí. (sír) 

Mie? (Mi ez?)

Kaka ninc. Ott kaka. (Ezt akkor mondta, amikor vitték le F-fel a kakis pelenkát is tartalmazó, illatozó szemetet a kukába.)

Egész komoly szavakat is mond már, pl. ka-tté (kastély), piszike (picike), attyú (hattyú), boszó (borsó), gyeje, bijág (virág), mojsza (morzsa), Maaszi (Marcsi), piszi (pisi), kulc (kulcs), toldo (köldök). A keresztnevét hibátlanul ejti, birtokos szerkezetben is majdnem tökéletesen. És csomó, szerintem nehéz szót teljesen tisztán mond (pl.: puszi, így), de ilyenkor alig jutnak az eszembe, majd ápdételem.

Csomó dalt, verset tud folytatni. Kérni is tud már mondókákat, a "szószat, szószat" (Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet) már vagy két hónapja megvolt, de most már csomó új is van. Számolást néha folytatja, a tízet szinte mindig bemondja a kilenc után... A cukiságok és a kedvenceim: ponszia (nem mondom meg, mit jelent, haha), a cicire továbbra is azt mondja, hogy pámmm! És van még csomó saját szava, gyakran mond irdatlan hosszú monológokat (értsd: perceken keresztül szövegel, több videó is van), amiből egy kukkot se értünk, de egyszerűen lenyűgöző.

És a legviccesebb, hogy a játszótéren, amikor az egyik kislánytól kölcsönkapta a motorját, majd utóbb nem akarta visszaadni, pedig a kislány el akarta már venni, akkor másiknyelven, többször egymás után mondott neki egy mondatot, ami kb azt jelenti, hogy "Ne piszkáld" vagy "Hagyd békén". Ez még két hete volt, de már itthon. 

Egyébkén meg mea culpa, hazautazás meg agybafőberokonozás van most nálunk, és a többit nem is sorolom.  

Égapofám

Naná, hogy nem sikerült még a hónapforduló előtt feltennem a másfél éves beszámolót. Mit feltennem, megírnom! Annyi mentségem van, hogy a múlt héten befejeztem a két legnagyobb munkámat, amik közül az egyik az elmúlt két év legdurvább munkája volt, megfogadtam, hogy ilyet soha többet. Na, ezekkel viszont annyira le is fárasztottam magam, hogy a hétvégét kis túlzással, átaludtam. Kábé féllábon állva is el tudtam volna aludni, de ha csak lehajtottam a fejem, pl a Babót altatni, hát tuti, hogy két perc múlva én szuszogtam...
Persze még nincs minden munka kész, de arra gondolok, hogy a többi már gyerekjáték ezekhez képest.
És aztán annyi de annyi tervem van, már alig várom, hogy hozzájuk foghassak, apró bibi, hogy még a költözködéssel sem vagyunk teljesen kész. Remélem, most már több szívatás nem jön, mert múlt héten például kikapcsolták az áramunkat (az előző kedves bérlő jóvoltából, illetve a mi figyelmetlenségünknek köszönhetően), hát nem volt semmi, gyertyafénynél dolgozni (csak utólag bírok röhögni, akkor inkább sírógörcsöt kaptam).

Na, azért a Babó szókincséből adok annyi ízelítőt, hogy a tegnapi újdonság a Minnyo! Minnyo! Na, ki találja ki, hogy mi lehet? Annyit súgok, hogy aktuális....

Genuinely bizarre

Mit csinálok én hajnali 3:58-kor? Egy munkával szarakodom  bíbelődöm, és a pár perces pihenőben észreveszem, hogy milyen gyönyörűséges a hold. Sötét narancssárga, vékony sarló. Úgyhogy inkább elkezdek holdat fotózni. Kár, hogy az állvány meg a többi objektív már az új lakásban van...  És ahogy állítgatok, meg helyet keresek, ahol letámaszthatom a gépet, még egy kis felhő is átúszik előtte. Már-már giccses. 

Furcsaságok

Tegnapelőtt az új lakásban aludtunk, pedig még nem vagyunk teljesen átköltözve. Mici kiságya még nincs ott, úgyhogy velünk aludt a nagyágyon (mondjuk ez nem furcsa, sokszor alszik köztünk, az éjszakai etetés után kábé mindig). Tegnap meg egyedül aludtam a régi lakásban, Mici és F pedig az újban. (dolgoznom kellett, és az újban még nincs netünk.)
Ma még nem tudom, hogy lesz, szerettem volna, ha családilag még egyszer itt alszunk meg reggelizünk, kvázi búcsúzóul, de már nem biztos, hogy összejön. Ohh, és egyszer akartunk aludni F-fel a teraszon is, szip-szip (a denevérek ellenére a vendégek már többször is aludtak kinn).
Nem sokszor költöztem életemben, furcsa érzés. Nem voltam odáig ettől a lakástól, de mindig nosztalgikus hangulatba kerülök attól, hogy itt fogant az egyszem gyerekünk! Igaz, az ágy már nem az.
Apropó, ma mennek kirándulni Miciék, az egyik dadus viszi hordozóban. Még sosem volt ilyen hosszan távol tőlünk úgy, hogy nem családtaggal volt (9-től 4-ig tart). Rajtam a gyomorideg, de remélem, jól érzi magát.
A legviccesebb, hogy a hétvégén elkezdett hirtelen mondani egy csomó szót, és van köztük jó pár, ami nem magyar, bár nem mind esett le azonnal. Azt már korábban is gyanítottuk, hogy a bölcsiben ragadnak rá dolgok, mert egyszer pl rámutatott az egyik könyvben a tehénre, és az itteni nevét mondta. Most meg volt egy olyan, hogy elkezdett nyávogni (legalábbis azt hittük, hogy a macskahangot utánozza), de kiderült, hogy nem, hanem azt kiabálja, hogy enyémenyémenyémenyémenyém! (gondolom, a bölcsistársaktól hallotta). Hát ez tényleg nagyon vicces. Majd írok a szókincséről, meg a másféléves beszámolót is igyekszem még a 19. hónapforduló előtt.

Ezmegaz

Csak úgy összevissza, ilyesmik vannak nálunk:
Micinek már legalább 7 foga van: egyesekből kinn van a két alsó és a bal fölső, plusz kint vannak még valami hátsók, szerintem négyesek, de az mind a négy. Fölül készülődik a másik egyes is, és ezek csak azok, amik látszanak kapásból, amikor Mici rötyög.
Költözés projekt alakul, egyelőre azon a vonalon, hogy konyha témában kezdek otthon lenni az itteni nyelven (mire nem jó egy költözés) plusz rajzolom ezerrel a terveket.
Már megint béna idő van, sztem kábé két hete alig süt a nap, viszont eső, az van dögivel. A kikupált rózsa ennek megfelelően tetvesedik is, basszus. És az egyéb károkról még nem tettem említést.
Befejeztem megint egy munkát, de naná, még van másik kettő, az előadással együtt három, jhaaajjj, mikor lesz ennek vége??
Ja, igen, még az van, hogy a bölcsi elviszi Miciék csoportját kirándulni, és én jelentkeztem segíteni - mert Mici azért nem jár még úgy, mint a többiek. De kiderült, hogy itt ez nem szokás, szülők nem mennek. Valamelyik dadus fogja vinni hordozóban. Fura érzés! Mondjuk nagyon helyesek a dadusok, főleg az egyikkel nagyon szeretik egymást, szóval nem aggódom, vagy ilyenek, de eddig még sose vitte más hordozóban, csak F vagy én. Valami farmlátogatás-szerűség lesz, állatsimogatás, ilyesmi, és Mici tökre fogja szerintem élvezni, úgyhogy nem szeretném, ha efféle anyai aggályok miatt kihagyná...
Tegnap amúgy azzal ébresztett (mármint Mici), hogy felült mellettem az ágyban, és azt kiabálta, hogy 'Főkke! Főkke! Főkke! Főkke!' Ma meg szeretgetett, miután a lábujjamra ejtette a babakonyha egyik alkatrészét és jajgattam. Hát ilyen cuki gyerekem van. Bővebben majd a másfél éves bejegyzésben.

Anya

Ma reggel mondta ki először! Ahhh. És olyan szépen, tisztán... nem aja, vagy ana, hanem anya. Kétszer is. Olvadok. Mondjuk nem csak úgy magától mondta, hanem F kérdésére válaszolt (hogy "ki van ott?" rám mutatva). Egy éves, öt hónapos, három hetes és egy napos.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy eddig F-et is és engem is ugyanúgy hívott, ahogy saját magát. Most már engem megkülönböztet, F még mindig "eeemm" :))

Juhéj

Ritka jól indult a reggel, sőt, mivel hétfő van, a hét, úgyhogy ezt meg kell örökítenem.
A házból, amelyben jelenleg lakunk (két  lépcsőháza is van, és egyazon háziúr tulajdona az egész), többen is elköltöznek mostanság. És tegnap egyszercsak megjelent az udvaron egy csomó bútor, többek közt egy normálisnak kinéző gáztűzhely. Kis nyomozás után kiderült, hogy kiselejtezik, holnap (vagyis ma, hétfőn) jön érte a lomtalanítós autó. További nyomozás után kiderült, hogy valaki már lecsapott a tűzhelyre, pedig már kezdtünk örülni (nem csúcsszuper, de a mienknél valamivel modernebb.)
Eddig panaszkodásnak is tűnhet, de mondta a gondnoknéni, hogy menjünk le nyugodtan, és nézzünk szét, mert ha kell valami, nyugodtan vihetjük. És tádámm! Találtunk egy tök szuper, majdnem antik, fa, tolóajtós komódot! Meg egy nem antik, de szintén elég jó fiókos izét, ami kb dohányzóasztalnak, vagy tv-állványnak lesz jó. Már be is menekítettük a pincébe a gondnoknéni segítségével. De ez még mind semmi, mert F felhívta a háziurat, és óvatosan megkérdezte, hogy mi legyen azokkal a bútorokkal, amik a mi lakásunkban vannak. Pár darab, egy ajtós komód, egy fiókos szekrény, mosogatószekrény, konyhai felső szekrény, és egy tűzhely. Kb ugyanolyan színvonalúak, mint amik lent dekkolnak az udvarban, illetve annyival jobbak, hogy baromira kitisztítottam őket anno. Hajdan F fizetett is értük értük valamennyit (bevallom, sztem többet, mint amennyit értek), és két dolgot már vissza is adtunk belőlük, a hűtőt meg az ágyat, mert vettünk újat. Igazából csak a tűzhelyen gondolkodtunk, hogy azt jó volna megtartani, mert a másik lakásban nincs konyhabútor meg semmi, és megkönnyítené a helyzetet, ha nem kéne most kompletten azonnal mindent beszerezni. Szóval, F felhívta a háziurat, és tádááámmmm! aszondta, hogy ürítsük ki teljesen a lakást, vigyünk mindent. Juhúúú! Nyilván vágja, hogy ebből már pénzt nem nagyon csinálna, ergo több vele a gond, mint a haszon. De nekünk ez nagyon jó, mert így egy (vagy több) gonddal kevesebb. Húúú, örülök nagyon! És legalább gyakorolhatok egy kis bútor-restaurálást, már régen vágyom erre!

Költözünk!

Találtunk egy jó kis lakást, ahol Micinek külön szobája lesz. Nagyon igzi. F-nek felajánlottak további másfél évre szerződést, úgyhogy alkalmasnak tűnik a pillanat. Most egy hónapig két helyen fizetjük az albérletet, de már ezzel is hátba veregethetjük magunkat, mert állítólag itt úgy szokás, hogy 2-3 hónapig fizet az ember két helyen. Vicces.

Az új lakásban tök szép a fürdőszoba (erre kényes vagyok), viszont egyáltalán nincs konyhabútor, se tűzhely, se mosogató, ezeket majd rapid mód be kell szerválnunk... és már kezdünk nosztalgiázni, meg sajnálni azokat a dolgokat, amik itt voltak jobbak, például a kilátást a városra és a hegyekre. Ja, és itt fogant Mici.

Azért szerintem jót fog tenni mindannyiunknak. Csak a költözködés nagy falat egy kicsit. Nem akar jönni valaki segíteni?

A nap híre

... hogy Mici egy igazi komoly adagot pisilt bilibe. Reggel F látván, hogy szinte száraz a pelenka, megkérdezte, hogy akar-e bilibe pisilni. Mici bólintott, F ráültette a bilire, és nemcsak akart, hanem pisilt is! Büszke vagyok.

Majdnem úgy jártam...

... az előbb a széllel, mint Jamie (Colin Firth) a Love Actually-ben.* Biztos nagy sikerem lett volna, amint a hatodikról elárasztom a környéket színes, magyar nyelvű papírfecnikkel meg újságcikkekkel!


*  Épp egy tanulmányt fejezek be, és a teraszon gépelek, mert bent már majdnem felforrt a laptop.

A tegnapi nap felfedezése

Az kéremszépen, hogy itt nem lehet kapni sóskát. A város legnagyobb piacán majdnem körberöhögtek, pedig szótárból szépen kinéztem a nevét.
És ha már, akkor nem lehet kapni túrót (mondjuk amennyire tudom, ezt máshol tényleg nem nagyon van, csak max távolról hasonló cottage cheese meg ilyenek), sőt tejfölt és fehérrépát sem.

Otthon

... voltunk pár hetet. Végtelen jól esett, annak ellenére hogy elég hajszás volt.
Volt mindenféle:
I. Először is végigjártam az egészségügy néhány szegmensét.
1. Voltam nődokinál. Még mindig van a ciszta, és a szabad folyadék, de a helyzet kb. stagnál, és nem igényel sürgős beavatkozást, bár a doki majdnem rábeszélt a ciszta és a folyadék leszívására, de most nem volt kedvem hozzá, majd lehet, hogy augusztusban. A kinti nődoki szerint simán lehet h a helyzet magától is rendeződik, ha már nem szoptatok (még mindig igen).
2. Voltam belgyógyászaton, a pajzsmirigy miatt. Most az van, hogy próbát tartunk pár hónapig, gyógyszer nélkül. Amúgy is annyira mini adagot szedettek velem, és elvileg csak a terhesség és a szoptatás idejére szólt, hogy remélem, így is jó lesz majd az eredmény. Kontroll augusztusban.
3. Voltam fogorvosnál is, akut teendő ott sincs, de van egy kezdődő lyuk, amit még korai volna betömni (?van ilyen? mondjuk tök klassz a doki, maximálisan megbízom benne, de ez viccesen hangzott.)
4. Voltam bőrgyógyásznál, anyajegyek oké.
II. Aztán voltam a munkahelyemen, meg dolgoztam is valamennyit. Nem, még nem értem a projektek végére.
Erről lehet, hogy írok külön is, de nem most, mert tuti felhúznám magam.
III. Barátnőztem, mondjuk elég szolidan, de azért belefért É-vel egy nagy dumálás, meg A-val két kisebb, meg T-vel egy közepes, meg néhány telefon. És véletlenül összefutottam az egyik volt pasimmal, vele is dumáltunk egy keveset, elképesztő dolgokat mesélt a kamasz lánya korosztályáról, brr. A csajokkal rendeztünk ruhacsereberét is, ez már régi vágyam volt. Tök jól sikerült, én is találtam ezt-azt, de a lényeg, hogy a barátnőim boldogan vitték el a zsákmányt, én meg megszabadultam kb. négy zsák mindenfélétől.
IV. Családoztunk, ezek is jólestek nagyrészt, Mici sokat volt nagyszülőknél, mindenki olvad tőle... a kinti létben ezt sajnálom a legjobban, hogy tök keveset találkozik a babó a szüleimmel, ill. F szüleivel. Ilyenkor igyekszünk pótolni.
V. Micit elvittük Halász Judit koncertre.

Ami kimaradt:
1. Nem voltunk F-fel kettesben sehol.
2. A tesómmal relatíve keveset programoztunk.
3. Nem mentem el az idős rokonhoz, akinek régen a kedvence voltam, de mára megutált, mondva csinált okból - kissé már meszes és bolond (ez is egy külön sztori, mindegy).
4. Nem volt összejövetel az unokatesóimmal (megboldogult nagynéném családjával).
5. Nem jutottam el szemészhez, pedig szerintem romlik a szemem, se a háziorvoshoz.
6. Nem jutottam el egy csomó helyre, ahova terveztem, pl. néhány hobbi és ruhaboltba...
7. A barátnőim többségével nem találkoztam, sőt, van, akivel nem is beszéltem.

Summa summarum, fogalmam sincs, mennyi időt kellene otthon tölteni ahhoz, hogy ne legyen komoly hiányérzetem, miután visszajöttünk.

Babószáj

újabbak:
tesszé
iinta

Még fog 2.

Ezúttal teljesen unalmas módon, a bal alsó egyes bújt elő. Pontosan 17 hónapos korában.

Beszél

Najó, ez persze túlzás, de már tök sok mindent mond, nem túl tisztán, de tökéletesen érthetően.
Ezek vannak eddig, zárójelben a magyarázat, ha nem lenne egyértelmű:
pá-pá
páápa ((nagy)papa)
szí (szia vagy szívesen)
ííí (így - a hogy szereted a .... ? kérdésre válaszolva)
kö (köszönöm)
te, tesz (tessék)
cu (cumi)
cici
bábum (másik)
mámámá (mama - ez a nagymamákra van, anyát még nem mond
eeeeeemmmme (végére igazából schwa kéne - ez a neve :))
i (bólintással, igen)

hirtelen ezek jutnak eszembe, de majd még folytatom.

Ja, és tök határozottan bólogat, illetve rázza a fejét az igen-nem helyett.

MÉG FOG

Mici viccesen növeszti a fogait. Szombaton gigászi röhögős hancúrozás közepette észrevettem, hogy van további két foga, aminek a nagy része előbújt: kábé négyesek lehetnek, és mindkettő fönt. Fogalmam sincs, mióta lehettek ott! Egyébként az elős fog apropóján megtartottuk az első fogmosást is, hát ez annyira bejött Micinek, hogy kb a fogkefével akart menni aludni. Imádta. (Ez még olyan tanulófogkefe, nem sörtéi vannak, hanem ilyen kis gumitüskéi. Málnaízű fogkrém dukál hozzá.)

FOG!

Vééééégre kibújt Mici első foga! Hát ezt már nagyon vártam!!! Egy-két napja mutogatott be a szájába (nem engedte megnézni, vagy megtapintani, hogy mi a pálya), de ma este udvariasan engedélyt kértem, hogy megvizsgálhassam a foghelyzetet, és tádááááámmm! ott volt a kis rece :) Jajj, nagyon vicces érzés. És az is vicces, hogy közvetlen ezelőtt szoptattam, és semmi különbséget nem éreztem.

Egyébként hetek óta azt válaszolom az ilyen irányú kérdezősködésre, hogy biztos aranyfogat növeszt, az tart ilyen sokáig. Hehe. Holnap meg már fogat moshatunk!
Akkor az utókor számára rögzítem: jobb alsó egyes, 2011. április 21. Egy éves, négy hónapos, egy hetes és öt napos.

És még...

...azt kifelejtettem, hogy vasárnap lépcsőzött is. Kinézett magának egy jó hosszú lépcsőt, és elindult rajta úgy, hogy közben F-be kapaszkodott. Csak azért jutott eszembe, mert ma az uszodából alig akart elindulni, és lépcsőzéssel sikerült elcsalni.

Minden napra egy...

... kis új tudomány!
Tegnapelőtt már nyolc lépést tett meg egyedül.
Tegnap először bilibe pisilt. Már a kádban volt, de kikéredzkedett, mert rá akart ülni :)
Ma meg azt mondta, hogy "lába", meg hogy "feje". Azt meg már nagyon régóta mondja, hogy "te" / "tesz" (=tessék) és azt is, hogy "szí" (=szívesen). A nevét is mondja néha, sőt, birtokos esetbe is teszi néha (nem szabályosan).
Tök izgi, holnap mi lesz vajon? Végre foga??

Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek

.. merthogy elfogadták az absztraktomat egy konferenciára, egy olyan országba, ahová különben valószínűleg sose jutnék el. De mikor fogom én megírni az előadást?? Jajjj.

Ömleng

Már egy ideje nem írogatok hónapos beszámolókat, de annyi minden van, hogy muszáj rögzíteni ezt-azt, mert elfelejtem. Minden anya szerint az ő gyereke a leg... leg... leg... leg, najó, előrebocsátom, hogy én sem vagyok kivétel, úgyhogy ezt kéretik beszámítani.
Szóval.
Mozgásfejlődés: Pár napja elindult, 1-2 lépést tesz önállóan, aztán inkább négykézlábra vált, vagy az ölünkbe vetődik, esetleg elesik. Saját kis székére felmászik, lemászik; ágyra felmászik-lemászik (a perem olyan derákmagasságban van, szóval elég kis ügyes), lábujjhegyre áll, hogy elérje a magasabban lévő akármit, guggol. Zenére táncol ülve /állva (= rázza a fenekét, bólogat), a kis műanyag székét tolja maga előtt, ha elakad, felemeli, megfordul, megy tovább... etetőszékben feláll (a hajam meg égnek áll)...
Finommozgás: tornyot épít fakockából, papírkockákból, műanyag rakásolható bigyókból (3-6 elem so far). Babateáscsészében kavargat játékkanállal, Montessori tornyot épít (még nem szabályosan), akármi kis piszlicsáré dolgot észrevesz a padlón és felcsippenti, kérésre átadja. Könyvet, újságot lapoz, mutogatja, ami érdekli, odahozza a könyvet, amiből akarja, hogy olvassunk (mostani kedvenc a Goodnight moon és a Családi Kör leporelló, ill.  Téli böngésző), tapsol, integet, pakol ki-be dobozból, kosárból, csipesztartóból, tud koccintani (a füles-csőrös bögréjével), ebből egyébként egyedül is iszik, kis szájú pohárból is ügyesen iszik, kézzel egyedül eszik (kanál-villa vonalon egyelőre nincs sok köszönet abban, ha hagyjuk).   
Értelmi fejlődés: bólogat, ha akar valamit, rázza a fejét, ha nem. Megérteti velünk, hogy mit akar enni (pl. rámutat a polcra, ahol a babakeksz van, vagy a gyümölcsöskosárra; ha nem azt veszem ki, amit akar, rázza a fejét, stb., ha nem akarja enni a halat, akkor a rizsre mutogat, hogy azt bezzeg de...). Hihetetlen, hogy mennyi mindent megért, pl. megkérdezem, hogy van-e kaki a pelenkában, rázza a fejét, ha nem, és mutogat a pelenkára, ha igen (mondjuk néha átver, akkor is oda mutogat, ha nincs). Mondom, hogy most kiszívjuk az orrod, rázza a fejét, hogy nem akarja... És olyan dolgokat levezényel, hogy az ész megáll. Még januárban, amikor otthon voltunk, volt ez utolsó napon, hogy anyósomék átjöttek búcsúzkodni, és Mici levezényelte a következőt (végig anyósom kezében volt): a nappali ajtajára mutogatott, mikor odamentek, kinyitotta, majd mutogatott az előszobában a földre (anyósom azt hitte, h haza akarja küldeni őket, de nem, hanem) felvetetett anyósommal egy papucsot (az előszobába lépve mindig papucsot veszünk, mert hideg a kő, úgy látszik, megjegyezte), majd elirányította a fürdőszobába, és ott a tükörre mutogatott. (háttérinfó: Anyósomnak van egy játéka, mond Micinek pár rajongó-dícsérő szót, mindig ugyanazt, és nevetnek, és ezt náluk a fürdőszobában, a tükör előtt szokták játszani.). Na erre Mici levezényelte ugyanezt nálunk. Mikor kezdetét vette a tükör előtt a játék, Mici valami iszonyat büszke és boldog volt. Mi, nagyok, meg csak lestünk, alig akartuk elhinni... ekkor még csak 13 hónapos volt!
Beszéd: Rengeteget szövegel, de ezek még nem igazi szavak, hanem gyönyörűséges, visszaadhatatlan halandzsázás. Pl ül a könyvvel a kezében, mutogatja a képeket és mesél :) Pár dolgot már mond: cici, cica (utóbbiból vagy csak a ci-t vagy csak a ca-t), te (=tessék), esz / zisz (=ezt), nemnemnem, de.... a passzív sókincse nagyon komoly, tuti, hogy ezer szónál több. a Téli böngészőben kábé nincs olyan, amit meg ne tudna mutatni, ha kérdezzük, hogy hol van: a betonkeverőtől a kolduson át, a vadászlesen és különböző madárfajtákon keresztül a lakberendezési tárgyakig. És döbbenet, hogy nem csak "betanulta", hanem érti is. pl mutatja a képen a helikoptert, aztán felmutat az égre (szoktak járni errefelé helikopterek, sztem a közeli kórház miatt, mindig megnézzük őket), meg mutatja a képen a tűzhelyet, aztán megmutatja az igazit is a konyhában...
Egyéb: nagyon szereti a kutyákat, ha látunk egyet, azonnal mond valamit meg örvendezik. Iszonyat kíváncsi még mindig, minden kis apró újdonságot hosszasan, türelmesen tanulmányoz, próbálgat (pl, hogy hogyan csavarodik le meg fel a tubus kupakja). Rajzolni egyelőre csak pontokat rajzol, lendületből odanyomva a zsírkrétát... és egy színésznő, olyan szívszaggatóan tud zokogni, ha valami nem úgy van, ahogy akarja!

Mici megtett ma két lépést önállóan, juhéj! Akkora üdvrivalgást kapott, hogy teljesen meghatódott.
Az utóbbi napokban nagyon durva éjszakáink voltak, néha félóránként ébredt, és nagyon panaszosan sírt. Ráadásul az utóbbi napokban jó párszor kakilt is hígabbakat, úgyhogy tuti biztos voltam benne, hogy fogzással állunk szemben. Fogacska azonban még mindig nincs.
(1 éves, 3 hónapos és 6 napos.)

Dokiváltás, további napok a bölcsiben

Tegnapelőtt végképp elegem lett. Ugyanis a házidokinknak nincs rendelési ideje (vagyis van, de vagy ott van olyankor, vagy nem), és abszurd, hogy nem lehet elérni. Vasárnap belázasodtam újra, úgyhogy hétfőn mentem volna hozzá. Reggel odatelefonálok, no reply. Oké, biztos délutános. Odamegyek délután, a  "rendelési időben" zárva a rendelő. Na itt fogyott el a cérna. Amúgy is volt vele több bajom, pl tavaly a mellgyulladást influenzának nézte, meg pl úgy szúr a fenekembe antibiotikumot, h meg se kérdi, allergiás vagyok-e rá (ja és a nonplusultra, hogy utána a kezembe nyom egy nyalókát, mert bátor voltam). Vicces koma, 2 méteres és koromfekete, és borzasztó elegáns öltönyben van mindig, és kb mindenkit ellát, ergo a rendelő tele van sztem olyanokkal, akiknek nincs biztosítása. Ja, vicces köszönőlevelek is vannak kiakasztva, hogy ha ő nem lenne, akkor az extracommunity emberek halottak lennének, kb ilyen szövegekkel, krikszkrakszbetűkkel. Hehe. Mondjuk legalább beutalt egy röntgenre, ez is valami (ami persze nem ott, és úgy volt, ahogy mondta, de ezen nem csodálkozom).
Szóval, pikpakk lecseréltük őt egy másik házidokira (akit a szomszéd neonatológus ajánlott), és tegnap be is kunyeráltam magam hozzá a lázra való hivatkozással - elvileg csak előjegyzésre lehetne menni. Na és ő végrevégre nem csak antibiotikumot írt fel, hanem extradurva hurutoldót is (ami szerintem alap lenne), meg ilyen bélflóra-helyreállítót (ami nem alap, de tök figyelmes!), meg immunerősítő vitaminkészítményt, és még  vissza is hívott pár nap múlvára (nem mintha magamtól nem jutna eszembe ilyeneket szedni, debasszus ebben az országban nem ismerem a gyógyszereket, mittomén, hogyan kell kérni, milyen fajták vannak.. és amit recept nélkül lehet kapni, az mindig gyengébb, mint amit az orvos ír fel...) Asszem hamarabb kellett volna meglépni ezt a cserét, na mindegy.

Ennek megfelelően hétfőn és ma F vitte Micit a bölcsibe, hát nekem így is sajog a szívem, h nem én búcsúzkodom tőle ott, nem én látom, hogy elfancsalodik-e.... De úgy tűnik, jól érzi magát, persze nem örül, amikor otthagyjuk, de nem kesereg, főleg nem ordít végig... A maira kíváncsi leszek, h mit mondanak a dadusok, F azt mondta, hogy Mici szomorkodott, amikor elköszönt tőle.... Jaaahj kicsi épp ma tizenöthónapos tündérem...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Most már tényleg elég. Még ki se jöttem az előzőből, már megint lecsapott rám valami kór. Láz, fejfájás, torokfájás, nyakfájás, fülfájás. Még annyi jó van legalább, h az orrom tisztul, hihetetlen mik jönnek ki néha (bocs). És elegem van az itteni dokiból is, összevissza rendel, nem lehet elérni, felír egy antibiotikumot, h szedjem öt napig, és a gyógyszertárban 2 dobozzal adnak a receptjére (=14 nap). Hát én egy dobozzal szedtem be, az öt napot amúgy is furcsálltam, azok után, h egy dobozban 7 napi volt, és kb jól is voltam, mikor elfogyott, szóval nem gondolkodtam a másodikon. Amúgy is olyan szar szájízt adott, h enni is alig volt kedvem (de legalább fogytam másfél kilót haha).
És elegem van, h nincs semmi segítségünk, h ilyenkor F nem tud dolgozni menni (lázasan nem vihetem Micit a böcsibe, F-nek kell)...
És még vannak a k...va munkák is, amiket még mindig nem tudtam befejezni, mert 1.) nappal totál lefoglal Mici, meg a vele kapcsolatos ill. egyéb teendők...  2.) 2 hónap éjszakázás után egyszerűen képtelen vagyok többre  3.) ilyen állapotban meg egész egyszerűen mindenre képtelen vagyok, a létezés is fáj.

Jajjajajj, mi lesz így???
Nagynéném halálára, és arra, hogy senki nem tudott tőle elbúcsúzni, egyszerűen igyekszem nem gondolni, mert totál kikészít.

Harmadik nap a bölcsiben

Rá kellett jönnöm ma, hogy nem az a legnehezebb, amikor először hagyja ott az ember a gyereket. Hanem amikor másodszor. A velünk együtt "beszokó" gyerekek egy nap "előnyben" vannak, mert kedden kezdtek, de mivel Mici keddenként babaúszásra jár, mi szerdán voltunk először. Namost, közülük az egyik tegnap egész jól (tök jól) viselte, hogy kiment a teremből az anyukája (mikor félóra múlva visszajött, valósággal repült a nyakába), de ma alig akarta elengedni... Persze, mert már tudta, mi következik....

Micinek ugye ma volt az első ilyen. Elég nyugisan viselte, hogy kimentem, nem is tiltakozott (szokás szerint el volt merülve valami játék tanulmányozásában). Amikor szóltak, hogy na, most!, odamentem hozzá, megpuszilgattam, és mondtam neki, hogy anya elmegy most egy kicsit, de nemsokára visszajön, integettem, és elindultam kifelé. Nézett, de nem jött utánam, asszem, még integetett is, látta, hogy felveszem a táskám, és kilépek.... nekem nagyon nehéz volt... igyekeztem hangosan és vidáman búcsúzkodni, kedves, de határozott lenni... Az a fél óra kint, huhh, állandóan azon izgultam, hogy nem az ő sírását hallom-e. Persze, ha (nagyon) sírt volna, akkor behívnak.
No, valahogy eltelt az idő. Amikor beléptem, kb. fél perccel a többiek után, Mici az egyik dadus ölében ült, viszonylag nyugodtan. Nem azonnal vett észre, pedig szólongattam meg integettem, ahogy mentem feléjük. Aztán mikor már egész közel voltam (gondolom, meggyőződött róla, hogy ez most tényleg én vagyok), akkor elkedte nyújtogatni a kis kezét, aztán a nyakamba csimpaszkodott.... olyan jó érzés volt, szorosan hozzám bújt.. kicsit hüppögött, ahogy nagyobb sírások után szokott, de hamar megnyugodott. Azért az látszott, hogy most nem fog azonnal lekívánkozni a többiekhez. (Mint utóbb mesélték, amikor a többi anyuka visszajött, Mici eléggé elszontyolodott, hogy nem vagyok köztük, majdnem el is sírta magát (de szerencsére elég hamar jöttem, ill. a dadusok tényleg tök helyesek, és profin kezelik a helyzetet, szóval nem eszkalálódott).
Aztán jött az ebéd, na ez jópofa volt, az én kislányom volt a legmalacabb :D de legalább evett valamennyit, annál legalábbis többet, mint amit reméltem.
Jó, hogy hétvége jön, holnap-holnapután nincs bölcsi... a hétfőtől azért tartok egy kicsit. Elvileg ugyanaz a forgatókönyv, mint mára: megérkezés együtt, majd kb. negyedóra után kimegyek a teremből, min. félórára, aztán vissza, aztán ebéd együtt és haza....

Második nap a bölcsiben

A cím persze túlzás, mert ahogy tegnap, ma is csak 1 órát voltunk. Mici jól érezte magát, volt barátkozás (labdát adogattak egymásnak egy kislánnyal, tökcukik voltak), meg sólisztgyurmázás. Ma még nem kellett elhagynom a terepet, de holnap már igen... Jaj, kicsit aggódom. Ma, amikor elindulás előtt még ki akartam menni a mosdóba, akkor volt egy kis happening. Mondtam neki, hogy anya most egy kicsit kimegy, de máris jön vissza. Úgy tűnt, alig figyel oda, és nem zavarja a dolog, erre elindultam, és féllábbal már kint voltam, mikor utánam iramodott, és látszott, hogy nagyon megijedt ... persze visszamentem és felvettem. Mivel nem akart engedni kimenni, végül az lett, hogy az egyik dadus kikísért bennünket a mosdóba.

Első nap a bölcsiben...

Hirtelen-váratlan felvették Micit a bölcsibe. Olyan február közepén kaptuk a hírt, 2 napunk volt eldönteni, hogy élünk-e vele. Én nem nagyon akartam, eleve a jelentkezésre is azért bólintottam rá, hogy ha hosszabb távon itt maradunk, akkor esetleg ősztől mehetne, már ha felvennék, de mindenki azt mondta, hogy semmi esélyünk. Aztán mégiscsak de... Én anno úgy gondoltam ("terveztem"), hogy kétéves kora előtt tuti nem adom bölcsibe a gyereket (persze azt is terveztem, hogy több gyerekem lesz, és ideálisan úgy követik egymást, hogy közben nem nagyon megyek vissza dolgozni). Aztán ugye nem így lett, nem fogok több gyereket szülni, bárhogy is fáj erre gondolni, és az is kérdéses, hogy lesz-e több gyerekünk... de ez egy másik téma, elkalandoztam... Szóval eldöntöttük, hogy oké, menjen Mici, bár én még most sem vagyok biztos benne, hogy így lesz a jó, és volt pár durva kiborulásom is emiatt.
A dolog pozitívumait nézve:
Mici szereti a társaságot, járunk játszóházba és azt is nagyon szereti (na, ez is egy másik téma, majd talán egyszer írok róla), és tény, hogy társaságunk nem nagyon van, olyan meg pláne nem, ahol ő gyerektársaságban lehetne, itthon néha unja magát velem (pedig igyekszem kreatív lenni, de) nem tudok állandóan vele foglalkozni, és nincs semmi segítségünk, ami miatt állandó időzavarban vagyunk. Nem mellesleg, talán nekem is lesz egy kis időm, elsősorban nem magamra, hanem a teendőimre, aztán talán magamra is.. talán kevesebbszer fogok hajnalig ülni a gép előtt, az utóbbi két hónap nagyon keserves volt.... További pozitívumok, hogy ez egy felújított bölcsi, kb 10 percre tőlünk, és tök rugalmas, egy nap 3-6 óra, tök kedves és szimpi bölcsisnénikkel (dadusokkal?). Megfizethetőbb, mint a bébiszitter, ráadásul a bébiszitternél mindenképp jobbnak tartom a közösséget (bár tök aranyos szitterünk van).
Ami a negatívumokat illeti, hát abból sokkal több van, első sorban lelki természetűek, tehát nem ragadhatók meg a racionalitás talaján. Még mindig úgy érzem, hogy ez valahol szaranyaság :( hogy szaranya vagyok, hogy nem hagyom a munkát a francba (nem mintha megtehetném, mert most se pénzért csinálom, hanem "szerelemből", ill. azért, hogy megmaradjon a helyem, ahova visszamehetek, de hivatalosan gyesen/gyeden vagyok, ennek megfelelően munkabér nuku.)
Mondjuk az viszont feltétlenül pozitívum, hogy bármikor kivehetem Micit, ha úgy látom, hogy nem jó neki, és akkor minden visszaáll a régibe. Nem az életünk múlik rajta, nem azért adom be, mert a futószalag mellé kell visszaállnom, különben nem jut villanyra....
Visszatérve a jelenbe és a realitásba, tegnap kezdődött a beszoktatás. Egy órát kellett ott lenni, úgy, hogy én is végig ott voltam, egy teremben Micivel, a dadussal, a többi gyerekkel, és 3 másik anyukával. Hát kábé ahogy megérkeztünk, Mici elindult felfedezni - nem lep meg, roppant kíváncsi természet, a játszóházban is nagy örömmel iramodik el mindig), és tök élvezettel jött-ment, széket tologatott, stb. Na ez ment úgy egy fél óráig, aztán elfáradt (a délelőtti alvás kimaradt, úgyhogy számítottam rá), onnantól kb a fele időt kézben, a fele időt a földön / többiekkel töltötte. Eddig ígéretes. Van egy fekete kislány, aki már több hete jár a bölcsibe, de még mindig minden nap rengeteget sír, hát ez elég riasztó....  De szentül megígérem magamnak, hogy próbálom félretenni az aggályaimat, és csakis Mici szempontjaira koncentrálni. Ha azt látom, hogy tök jól érzi magát, miért is ne járjon. Ha nem tetszik neki, köszönettel elállunk a lehetőségtől.

She's gone...

Drága nagynéném itt hagyott ma bennünket. Nagyon súlyos beteg volt hosszú évek óta, mégis váratlanul ért a hír. Karácsonykor nem tudtunk találkozni, reméltem, hogy húsvétkor majd sikerül, felvisszük Micit... Rohadt érzés, hogy nem válaszoltam a boldognévnapotkívánós íméljére... a szimpla köszönöm helyett szerettem volna  hosszabban írni neki... de most már sosem íródik meg az a levél. Íme, a tett halála az okoskodás.
Kamaszkorom első számú példaképe volt, valósággal rajongtam érte... Mici születése után ő volt gyakorlatilag az egyetlen, aki nem a szokásos sablonszöveget nyomatta... Erre mindig emlékezni fogok.

39.1

... ennyire ment fel ma a láza Micinek. Soha nem volt még komolyan lázas. És mikor, ha nem szombaton?? Hirtelen azt se tudtam, hova kapjak, szomszéd neonatológuscsaj kikapcsolva, gyerekdoki nincs, csak ügyelet...
Azt nem mondom, h derült égből villámcsapásként ért, mert tegnap is nyűgös volt már, és a hajnali ébredéskor is langyos volt (de akkor még semmi), aztán reggel már 38 C volt. Errefel bele is nyomtam egy kúpot (125 mg paracetamol), és visszatért a jókedve, de enni nem nagyon akart, csak ciciből, meg max tápot, aztán be is aludt egy rövid időre, és onnantól csak az ölemben volt meg. Én közben időről-időre ellenőriztem a hőmérsékletét, meg azon agyaltam, hogy vajon tőlem nyalta-e be a vírust, vagy fogzás, vagy a múltkori oltás okán lázas (azt mondták, 21-25. nap közt jelentkezhet láz, hallott már valaki ilyet?), vagy valami egyéb... És amikor már ebédnél ültünk, akkor megint megmértem, mert nagyon forrónak éreztem, és basszus 39.1 volt!!  Hát totál kétségbeestem. Mondtam F-nek, hogy azonnal hűtőfürdőzzük, amin volt egy kisebb vitánk, de miután felvilágosítottam, h hogyan megy ez, meg utánaolvasott a neten, már nem ellenkezett.
Meg szerencsére már lehetett adni neki újabb lázcsillapítót is, úgyhogy a fürdő - amit egyébként elég jól viselt - meg a kúp* végül pici hőemelkedéssé szelídítette a dolgot. Azóta alszik, de azért én még parázok keményen, hogy mi volt ez, meg hogy ment fel ilyen gyorsan (a 39.1 előtt másfél órával még csak 37.7 volt, de akkor még nem lehetett neki újra adni a kúpból), meg nehogy megint felmenjen ilyen magasra... jaaaj, remélem szépen kialussza a nehezét!

* itt elkövettem egy hibát, idegességemben a 250 mg-s kúpot kaptam fel, ennek viszont le kellett volna csippenteni a végét, nehogy sok legyen. Remélem, ennyi bénázást elnéznek odafönt és nem árt meg neki...

Tévedtem

..nem elkiabáltam, oké, az is valami. A munka nagy része tényleg kész, csak közben legyűrt valami agresszív vírus, lázzal, mindennel, amit el lehet képzelni, fúj, a létezés is fáj. Nemtom, mikor volt utoljára, hogy a nap nagy részét ágyban töltöttem, tegnap igen... ma már jobb, meg jövő héten megyek arcröntgenre (?), hogy végére járjunk ennek a makacs homloküreg-izének... Vhogy itt kinn nincs kedvem kórházazni, mondjuk igaz, otthon se. Jópár éve már volt egy orrsövényműtétem, a - ha jól számolom - kilenc (jesszus, elgondolni is vacak, h ilyen kripli vagyok :((( ) műtétemből az volt a legjobb, szinte élveztem. De azért nem vágynék egy ismétlésre.

Most röviden

... csak annyi, hogy felsejlik haloványan a szemem előtt az az idő, amikor lesz időm mindenfélére, például blogot írni... és rengeteg minden van, amiről írni lehet(ne), Mici-vonalon, meg amúgy is... el ne kiabáljam.

Bréking

Mici feláll! Először reggel produkálta: Nagyon kis cuki volt, kb guggolásból dugdosta felfelé a fenekét az égbe, egyik kézzel elengedve a talajt, aztán a másikkal, aztán megint ez egyikkel-másikkal, aztán még billegett kicsit, aztán felegyenesedett. Kissé meghökkent arcot vágott, de látva, hogy mennyire örülök a mutatványnak, sikongatni kezdett.
Este még jópárszor bemutatta a tudományt. Megzabáljuk.

Miért jut el valaki oda, hogy nem akar élni? Sok évtizednyi boldog házasság, gyerekek, unokák, barátok, szóval látszólag minden rendben. Volt. Felfoghatatlan.

Helyzet

Nem szeretném elérni az egy hónapot blogszünetileg, úgyhogy itt vagyok (de nem ragyogok).

Először is, a rohadt homloküreg-gyulladás újra kijött, elegem van, szétesik a fejem, satöbbi. Könnyítésnek a babó is beteg (nátha, felsőlégúti izé), meg F is, és persze kint vagyunk... utálom ezt... az itteni doki mindig ugyanazt a vény nélkül is kapható vackot írja fel  (kb = neocitrancs), a babó dokija meg nem is ad gyógyszert, csak orröblögetésre bíztat. Elegem van, fáradt vagyok, elegem van. Ja, fáradt is vagyok, mondtam már?

Pedig azért csomó mindenről lehetne írni.... megvolt a babó első szülinapja, tök jól sikerült az előzetes rettegésem ellenére....., meg volt klassz otthoni családi karácsonyozás, meg nagyszülőzés egyfolytában... Babó áll, lassan megy...jön a foga (az összes fogzási tünetet prodikálja, csak még a fogat nem)... engem már majdnem megint kés alá küldtek, yeah, the same old story (almost), de "csodálatos gyógyulásom történetét" (is) majd máskor.... ja meg befejeztem egy munkát a sok restanciából, de ezek basszus olyanok, mint a Tamási Áron-féle ördögök, ha egy fejet levágok kettő (hét? kilenc?) nő helyette.

Hát ilyenek vannak, meg F-fel kissé gyaluljuk egymást mostanában.... asszem eléggé lefárasztott bennünket az elmúlt év, de majd csak lesz jobb is. Csak kissé elegem van.