Előzmények #1

Amúgy is terveztem már írni a viszontagságaimról, meg be is lengettem valamelyik megjegyzésben, úgyhogy íme, jöjjön az első fejezet. Próbálom informatívra írni, mert meggyőződésem, h másnak is hasznos lehet.
Úgy kezdődött a dolog, hogy 2006 őszén elkezdett fájdogálni a hasam, úgy, ahogyan korábban sose, ilyen nyomásszerűen, és a menseskor meg baromi erősen begörcsöltem - ami korábban nem volt szokásom, csak a derekam szokott inkább fájni, meg egy napig egy kicsit görcsöl, mielőtt megjön. Irány a nőgyógyász. A doki tök alaposan megvizsgált, csinált rákszűrést is, meg ultrahangot, ahol azt mondta, minden rendben, semmi gyanúsat nem lát, a bal (vagy jobb, erre már nem emlékszem) oldalon készülődik egy baba. Ekkor még nevetve mndtam, hogy csak jövő nyáron fogunk házasodni, és csak azután tervezzük a babát. Lényeg, h minden oké.
De ez a hasfájás csak nem múlt, sőt utána kétszer is, mikor megjött, lassan múlt el a vérzés, pár nappal tovább tartott a megszokottnál. Mivel korábban tablettát szedtem, és nagyjából egy éve hagytam abba, arra is gondoltam, hogy talán most ürül(t) ki teljesen, ami ugye jó. A tablettás korszak előtt egyébként 7 napig tartott a mensesem, vagyis tulajdonképpen erre állt vissza 5 napról. A rákszűrésem is negatív volt, tehát azzal nyugtattam magam, hogy minden rendben.
Azután, ez még mindig késő ősszel volt, mivel a hasfájás nagyjából állandósult, és a nődoki is ezt javasolta, elmentem a körzetihez, hogy hátha ő mond valami okosat. Kikérdezett, megnyomogatta a hasam, majd közölte, hogy bélhurut, diétázzak, majd elmúlik. Hát nem voltam meggyőződve róla, hogy igaza van, de mit lehet tenni. Azután jöttek az ünnepek, nagy zabálások, minden, nyugizás családi körben, úgyhogy a problémáról szinte meg is feledkeztem.
2007 tavaszán összejött egy projekt, amit sikerült úgy megszerveznem, hogy ki tudtam menni pár hónapra életem párjához, aki külföldön dolgozott. Végre együtt leszünk kicsit.
Igen ám, de nem sokkal előtte megint azt tapasztaltam, hogy elhúzódott a mensesem. Dokit felhívom, aszondja lehet h átmeneti hormonzavar, figyeljem a következő hónapot is. A következő hónapban pár nappal az indulás előtt megint ugyanaz van, hát elmegyek még gyorsan nőgyógyászhoz. Sajna épp nem az én dokim rendel (körzeti rendelő), a másik doki tessék-lássék megvizsgál, valami olyasmit mond, hogy nem húzódott össze a méhem, és ad rá valami cseppeket, hogy az majd segít. Ultrahang nem készül.
Külföld. Dolgozni mentem ki, megvolt a helyem, biztosítást is kötöttem, mert ijesztő kezdett lenni ez a dolog... Kint azután a panaszaim mindegyike olyan szinten jelentkezett, hogy néha halálra rémültem, és azt fontolgattam, hogy hazamegyek. Kint esélytelen volt dokit találni, végül kínomban felhívtam a saját itthoni dokimat, aki kikérdezett, és azt mondta, hogy nem hiszi, hogy bármi komoly, de ha hazamegyek, menjek el hozzá, hogy újra megvizsgáljon. Ekkor már elég para kezdett lenni a dolog, rettenetes gondolataim voltak, próbáltam utánanézni a neten, hogy mi lehet ez, ettől csak még jobban beparáztam... És még volt kint több mint egy hónapom, ráadásul, a tervezett hazajövetelem időpontjához képest meg csak egy hónappal későbbre volt kitűzve az esküvőnk.