Előzmények #2

Új bejegyzésben folytatom. Nem, nem a sorozatfüggőknek akarok ezzel kedvezni, meg nem is az érdeklődést fokozni. A sztori elég hosszú, és sokmindenen mentem keresztül, mire eljutottam egyáltalán a tényleges problémáig, aztán meg csak még több mindenen mentem keresztül, mire eljutottam a megoldásig.
Szóval. Hazajöttem, és első adandó alkalommal felkerestem a nődokim. Rettegtem, hogy mi fog kiderülni, és nem alaptalanul... Megvizsgált ultrahanggal, és közölte, hogy van valami a méhemben, leginkább talán polip, elég ronda és nagy, legjobb lenne, ha ezt gyorsan kikapnák onnan, ráadásul a méhnyálkahártya is eléggé meg van vastagodva, az sem tetszik neki. Ledöbbentem. Mondtam, hogy nekem nemsokára lesz az esküvőm, ráadásul a férjem (a polgári már korábban megvolt) nincs is itthon, különben is, nem akarok az esküvő előtt kórházba vonulni... Azt mondta, hogy ez egy kisműtét, gondoljam meg, 1 nap és túlvagyok rajta, az esküvőre el is felejtem. Ez egy pénteki nap volt, gondolkodási időt kértem. Hétfőn felhívtam azzal, hogy oké, legyen, essünk túl rajta mihamarabb.
Így esett, hogy kb 2 héttel az esküvő előtt kórházba kerültem. Egészségügyi küretre (hivatalosan polip abrasio). Nem a saját dokim műtött (hála az eü reform útvesztőinek, de ez egy másik sztori). Volt már nekem mandulaműtétem felnőtt fejjel, meg orrsövény-műtétem, de egyiktől sem féltem annyira, mint ettől most. Ezt gyakorlatilag vakon végzik, és bár rutineljárás, vannak kockázatai...
Reggel kellett bemennem éhgyomorra, emlékszem volt a szobában egy lány, akinek spontán vetélése volt, szegényt tökre sajnáltam...
Magáról a műtétről nem írnék túl sokat, akinek volt ilyen, az tudja, milyen. Közvetlen előtte nem készült ultrahang, amit furcsálltam. Lamináriát tettek fel, ami kitágítja a méhszájat, nem valami kellemes. Végül fél 2 körül kerültem műtőbe, a beavatkozás viszonylag rövid lehetett, bár nem nagyon emlékszem, később délután, amikor anyukám bejött látogatóba, még mindig elég kába voltam. Az operációt végző orvossal másnap kb 2 percet beszéltünk, azt mondta, sikerült a műtét, csúnya volt, de kinn van, 2-3 hét alatt készül el a szövettan. A probléma az volt, hogy a műtét után még durvább görcsök jöttek rám, az autóban - a meghívókért mentünk apukámmal, jobb későn mint soha, höhö - a hátsó ülésen fetrengtem a fájdalomtól.
A szövettan jó sokára készült el. Aki várt már szövettanra, az el tudja képzelni, mit éltem át. Na végül kb 3 hét elteltével mehettem a szövettanért, telefonban csak annyit mondott az orvos, h oké, de személyesen kellett átvenni. Elmentem, megvizsgált ultrahanggal (!!), és mikor panaszkodtam, hogy továbbra is görcsölök, azt mondta van egy kis petefészek-gyulladásom, ad rá antibiotikumot. Hittem is meg nem is, hát honnan a fenéből szedtem volna össze petefészek-gyulladást? De mindegy, kezemben a kivont szövettannal, némileg megnyugodva távoztam, otthon még egyszer átolvastam, semmit nem értettem belőle, elég hosszú volt és részletes, 1-2 szóra rákerestem a neten is, de aztán hagytam a francba, mert a végén ott volt, hogy Sine mal.
És megcsináltam az antibiotikum-kúrát, aminek totál semmi értelme nem volt, azonkívül, h szokás szerint kicsinálta a gyomromat.
Nem sokkal később elmentem a saját nőgyógyászomhoz, mert a hasam csak fájt továbbra is, és a végére akartam járni. Azzal fogadott, hogy "Hallom, nem is polipja volt, hanem miómája?"
Miii???? Azt hittem, rosszul hallok. Hogyhogy mióma? És ha az operáló orvos is tudta ezt, nekem miért nem mondta? És mit jelent ez egyáltalán? Megmutattam a szövettant, ahogy olvasta, már rázta a fejét. Mondta, hogy csináljunk egy ultrahangot, lehet, hogy benn maradt egy része. Kiderült, hogy nem egy része maradt benn, hanem az egész. Ugyanott volt, és ugyanakkora mint a műtét előtt, basszus. Ugyanis ez a fajta műtét a miómára nem igazán jó, mert a mióma izomrostokból van, ezért kemény, szemben a polippal, ami nyálkahártya-burjánzás, tehát puha, és le lehet kaparni. Elkeseredtem. Akkor a történet még csak most kezdődik? Mi értelme volt akkor ennek a műtétnek? A dokim szerint az, hogy legalább van egy szövettanunk, tudjuk, hogy mióma, és hogy jóindulatú, mert egyébként nem egy szokványos darab, és UH kép alapján akármi is lehetne. Na kössz. Már csak azt nem értem, hogy ugyanezt az operáló orvos nem látta az ultrahangon? Ha látta, akkor miért hülyített a petefészekgyulladással???